Tokió rendezési költségei megduplázódtak a halasztás miatt, ám így, hogy megtartják az olimpiát, elkerülhető a totális csőd. Nem minden ország volt azonban korábban ilyen szerencsés. Brazíliát a hitelminősítők nyomták víz alá, a görögök pedig saját kardjukba dőltek.
Napokon belül kezdődik az olimpia, ám pár hónappal ezelőtt még mindig lehetett hallani hangokat, amelyek az újabb halasztás mellett érveltek.
Duplájára ugrott a végösszeg
A pandémia miatt elhalasztott világverseny miatt Japán már így is rengeteg pénzt bukott, nemrégiben például bejelentették, hogy még hazai nézők sem lehetnek jelen. Ez óriási érvágás a bevételt illetően, hiszen már azt a 600 ezer jegyet is vissza kell fizetni a vásárlóknak, akik Japánon kívülről érkeztek volna.
A minden idők legdrágább olimpiájának számító Tokió 2020 projekt kapcsán eredetileg 7,5 milliárd dollár szerepelt a tervekben, ám végül 15,4 milliárd lett a rendezés végösszege. Ebben közel 1 milliárd dolláros pluszt jelent a koronavírus elleni intézkedések tétele.
A hírek szerint a NOB több mint 800 millió dollárral járult hozzá a rendezéshez, azonban ez aprópénznek tűnik ahhoz képest, hogy csak a nemzeti stadion került nagyjából 1,5 milliárd dollárba.
Az olimpia halasztása nemcsak a sportolóknak, vagy a japán államnak lett volna nagy érvágás, hanem a reklámiparnak és a szponzoroknak is, ugyanis a tokiói olimpia 2020-ban (amíg a járvány ki nem tört) nagyságrendileg 3 milliárd dolláros, rekordszintű hazai reklámbevételt produkált.
Városfejlesztési érdekek
A japánoknak még van némi esélyük, hogy elkerüljék a totális gazdasági kudarcot, ám ez nem sikerült korábban mindenkinek. Az első komoly anyagi gondokkal járó olimpia az 1976-os Montreali seregszeméle volt, azonban ott „csak” a város ment csődbe a rendezéstől és adósodott el több évtizedre. Ennél is rosszabbul járt például Görögország. Első körben az 1996-os centrnáriumi játékokat pályázták meg, de csak 2004-ben kapták meg a rendezést. A centenárium romantizált motívuma mögött természetesen gazdasági érdekek munkálkodtak leginkább, az olimpia tökéletes alkalom volt arra, hogy fejlesszék a városi infrastruktúrát, új sport- és kulturális létesítményeket hozzanak létre – ezzel kívánták felpezsdíteni Athén városát. Miután azonban elnyerték a rendezés jogát, az átalakult politikai viszonyok miatt óriási probléma-cunami keletkezett: leváltották a pályázat fő szervezőjét, tollvonással tüntettek el városi fejlesztéseket, vontak ki a forgalomból előre kijelölt helyszíneket. A politikai csatározások miatt évekig tartó pereskedésbe kezdtek az egymással szemben álló felek.
Mi lesz a létesítményekkel?
Az olimpia végül óriási turisztikai és sportszakmai siker volt, ám jöttek a szokásos kérdések: mi lesz az újonnan létrehozott létesítményekkel, ki fogja kezelni, karbantartani, üzemeltetni őket? Miután az akkor regnáló kormány érdemben nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, pár évvel az olimpia után létrehoztak egy bizottságot, melynek legfőbb feladata az volt, hogy a 22 új létesítményt próbálja meg eladni, vagy legalábbis bérlőt találni hozzá.
Sok más országhoz hasonlóan a görögök is kicsúsztak a költségvetésből, az előre meghatározott 8,4 milliárd euró helyett végül valamivel több mint 11 milliárdnál állt meg a mutató. A költségek egy részét viszont sikerült külsős befektetőkkel megoldani: az Európai Unió, az Európai Befektetési Bank és különböző magánbefektetők is százmilliókkal szálltak be a fejlesztésekbe. Ezek az infrastrukturális fejlesztések pedig 3,5 milliárdos adóbevételt generáltak a 2000-2004 közötti előkészületi időszakban.
Többfaktoros kudarc
Az olimpia elszaladt költségei nagy szerepet játszottak abban, hogy a görög gazdaságot még védtelenebbül érte a 2008-as válság, amelyet tetézett az euró bevetésének kellemetlen hatása, a drágulás.
Mindenki elszámította magát
Rio de Janieroban sem alakult túl fényesen a helyzet az olimpiát követően. Az ötkarikás játékokat 15 milliárd dollárba került megrendezni, ez az összeg 4 milliárddal több, mint amivel előzetesen számoltak. A plusz költségeket többek közt az okozta, hogy a 1,5 milliárd dolláros új metróvonalat végül 3 milliárdért sikerült kialakítani. Ezen felül az olimpiai idejére felvettek rengeteg új közalkalmazottat, s a szektorban duplájára emelték a fizetéseket.
További problémát jelentett, hogy a jegyeladásból, szponzorációból származó költségek messze elmaradtak a várttól, mindössze 3,5 milliárd dollárt tett ki ez az összeg. A nézőkkel kapcsolatban ráadásul alaposan mellélőtt a szervezőbizottság, ugyanis a 2014-es foci vb-ből kiindulva, közel 1 millió látogatóra számítottak, ám végül alig félmillió turista érkezett a helyszínre.
Víz alá nyomta Brazíliát a hitelminősítő
Nem csak a látogatók, hanem a beáramló külföldi tőke kapcsán is elszámította magát Brazília, a külföldi nagyvállalatoknak egyáltalán nem lett vonzó célpont az ország, a közlekedésben tapasztalható káosz és az egyre romló közbiztonság azt eredményezte, hogy az olimpia záró napjára a Standard & Poor’s három fokozattal lejjebb minősítette őket.
Borítókép: Getty Images
