Ingatlan jelentése

Az ingatlan a föld és a ráépített szilárd építmények összessége. 

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nem határozza meg sem az ingó, sem az ingatlan fogalmát sem. Az ingatlanok fontosabb csoportjairól külön törvények, jogszabályok rendelkeznek, például

- a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény

- a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény

- az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény

- a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény

Az Ingatlan-nyilvántartási törvény (Inytv.- 1997. évi CXLI. törvény) az "önálló ingatlan" fogalmát használja. Önálló ingatlannak az minősül, amelynek saját helyrajzi száma van (más ingatlanoktól függetlenül átruházható és elkülöníthető). 

A törvény szerint ingatlan az olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásba önállóan bejegyezhető:

– egy helyrajzi számon nyilvántartott földrészlet a hozzá tartozó felépítménnyel,

– külön telekkönyvezett felépítmény,

– társasházi külön tulajdon,

– közterületről nyíló pince.

Az Illetéktörvény és a helyi adókról szóló törvény szerint ingatlan a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog. 

A Személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog, kivéve a földingatlan tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa).

Az Áfa-törvény szerint lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület [2007. évi CXXVII. tv. 259. § 12. pont].

Az önálló ingatlannak a nyilvántartásban önálló, saját helyrajzi száma van. 

chatsimple