Osztatlan közös tulajdonnak hívjuk, ha egy adott ingatlannak vagy ingatlan résznek több tulajdonosa van és minden egyes része olyan arányban oszlik meg a tulajdonostársak között, amilyen arányban a tulajdonjoguk fennáll. 

Az osztatlan közös tulajdon így azt jelenti, hogy több tulajdonos osztozik egy adott tulajdonon (pl. egy társasház kertjén, vagy a ház földszintjén lévő üzlethelyiség). A tulajdonosok mindegyike jogosult az osztatlan közös tulajdon használatára, azonban ezt a jogot egyikőjük sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a tulajdonukhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére.

Amennyiben a tulajdoni hányadok nem határozhatóak meg egyértelműen, úgy azokon egyenlően osztoznak a tulajdonosok.

Ha a tulajdon hasznot termel (például a szóban forgó üzlethelyiséget bérbe adják), akkor a tulajdonostársakat az a tulajdoni hányaduk arányában illeti meg. Ugyanilyen arányban terhelik őket a fenntartásával kapcsolatos költségek (a példánál maradva: a közös költségből gondozzák a kertet, kertészt fogadnak fel, öntözik a gyepet stb.).

Az osztatlan közös tulajdon egy tulajdoni lapon és helyrajzi számon kerül rögzítésre. 

A közös tulajdonra vonatkozó tulajdonjog – a törvényben meghatározott esetek kivételével – egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg. A közös tulajdon birtoklása, használata, hasznosítása ügyében a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak, a szavazati jogok mértéke a tulajdoni hányadokkal arányos.

Bizonyos döntésekhez - a tulajdonjog átruházásához, haszonélvezetbe, használatba adásához, biztosítékul lekötéséhez vagy más módon történő megterheléséhez - a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges. Ez akadályozta meg számos esetben a városi társasházak tetőterében új lakások kialakítását, amiért a beruházó számos alkalommal az elöregedett tető felújítását vállalta volna.

A tulajdonosoknak lehetőségük van használati megosztási szerződésbe foglalni a tulajdoni hányad magánjellegű útján történő megosztását. Ezáltal lehetőség van fedezetként is bevonni hitelügyletbe az adott tulajdoni hányad értékéig. Használati megosztás nélkül az ingatlant általában nem fogadják el fedezetként. Az ilyen tulajdonlási forma gyakori az ikerházak esetében.

Társasházak esetében már az alapító okiratban meg kell határozni a külön tulajdonba kerülő

- lakásokat,

- nem lakás céljára szolgáló helyiségeket (pl. tároló),

- épületrészeket,

- épületberendezéseket (pl. lépcsőház, liftakna),

- földrészleteket, valamint

- az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányadokat.

A nem lakás céljára szolgáló helyiségek mellett pl. a házfelügyelői lakás is a tulajdonostársak közös tulajdonában lehet.

Az épület tartószerkezetei, az épület biztonságát (állékonyságát) szolgáló épületrész akkor is közös tulajdonba tartozik, ha az a külön tulajdonban álló lakáson vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségen belül van.