Elkerülhetetlennek látszik az újabb nyugdíjkorhatár-emelés

Nagy László Nándor
Nagy László Nándor
Olvasási idő: 6 perc

Alig több, mint 30 év múlva két aktív korú magyarra egy 65 évnél idősebb honfitárs jut majd. Az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát a nyugdíjaknál gyorsabban emelkedő reálbérek növelhetnék, ám a járulékcsökkentések miatt a helyzet továbbra is kedvezőtlen, s az elöregedés miatt a következő években még inkább romlani fog. Le kell számolni azzal az elvárással, hogy az állam képes lesz a nyugodt időskor biztosítására, s minél gyorsabban a saját megtakarítások, az öngondoskodás felé kell fordulni – hívják fel a figyelmet a money.hu szakértői.

Két keresőre egy nyugdíjas jut 2060-ban

Míg 1990-ben 1000 aktív korú magyarra 200, 65 éves, vagy idősebb polgár jutott, addig 2022-ben már 303. A tendencia folytatódik, 2030-ban már 2,13 millió magyar lesz 65 éves vagy idősebb. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) példaszámítása szerint 2045-ben az eltartottsági ráta (az aktív korúakra jutó idősek aránya) már meghaladja majd a 45 százázalékot,

2061-ben pedig 100 aktív, kereső korú magyarra 50, a 65. életévét betöltő idős jut majd.

A money.hu szakértői arra emlékeztetnek, hogy vannak ennél pesszimistább forgatókönyvek is. A Magyar Nemzeti Bank korábbi tanulmánya 2060-ra az aktív korúak 57 százalékára tette az akkor élő szépkorúak arányát, míg a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2015-ös várakozásai alapján számított különböző pályák szerint az elöregedő társadalomban 2060-ra 100 aktív korú magyarra 67-69 65 évét betöltött idős honfitárs juthat.

Nő a nyugdíjban töltött évek száma

Ebben a helyzetben további nyugdíjreformra van szükség. A nyugdíjkorhatár korábban elhatározott emelése most ér véget, az 1957-ben születettek idén, a 65. életévüket betöltve mehetnek nyugdíjba. Ők ráadásul azzal számolhatnak, hogy a korábbiaknál tovább élvezhetik a nyugdíjas éveket, hiszen nem csak a születéskor várható élettartam, hanem a nyugdíjkorhatárt megélt emberek további várható élettartama is számottevően növekedett az elmúlt években. A 62. életévüket betöltő magyar hölgyek ma már úgy kalkulálhatnak, hogy további 19 évig maradhatnak még közöttünk, de a számukra kritikus éveken, a 40-50 éves koron túl lévő idős férfiak a statisztikák szerint átlagosan 79 évig élnek majd.

Ami kedvező az élettartam, borzasztó a finanszírozás szempontjából – egyre hosszabb ideig kell ugyanis fizetni a nyugdíjakat, miközben egyre többen válnak majd nyugdíjassá. Eközben a születési statisztikákat látva most úgy néz ki, egyre kevesebb aktív korú befizető lesz.

A járulékcsökkentés visszaüthet

Ebből a szempontból aligha tesz jót a jövő nyugdíját érintő várakozásoknak, hogy a folyamatos járulékcsökkentés miatt egyre kevesebb bevétele van a nyugdíjalapnak. A KSH adatai szerint 2017 és 2022 között

a bruttó átlagbér 46 százalékos növekedésével szemben az átlagnyugdíj összege csak 23 százalékkal nőtt.

Ennek alapján azt mondhatnánk, hogy a béremelkedés mértéke összességében többletet hozhat a tb-alapoknak.

Ugyanakkor látni kell, hogy a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértékének elmúlt években tartó csökkenése, ráadásul a szocho felosztáson belül a nyugdíjalapba érkező rész arányának 79,5 százalékról 70,22 százalékra csökkentése miatt számottevő összeg esik ki a nyugdíjrendszerből. A legnagyobb rést a 2022. évi drasztikus, 4 százalékos szocho-csökkentés jelenti, ami a számítások szerint 350 milliárd forinttal csökkentheti a nyugdíjbiztosítási alap bevételeit.

A money.hu számításai szerint a mindenkori bruttó átlagbérből (szocho és tb címen) fizetett nyugdíjjárulék mértéke 2018-ban még az átlagnyugdíj kétharmadát tudta fedezni, ez 2022-re 50 százalékra csökkenhet. (Egyelőre csak a januári adatok állnak rendelkezésre.)

A társadalom elöregedése ráadásul a rendszeren belüli átcsoportosításokat sem teszi lehetővé, hiszen időskorban sokkal többet van szükség egészségügyi ellátásra, márpedig a szépkorúak ellátását is az aktívak befizetéseiből finanszírozzák.

A fentieknek két következménye lehet.

  1. A nyugdíj korhatár további emelése elkerülhetetlenné válik – még akkor is, ha ez politikailag nehezen vállalható.
  2. A nyugdíjba vonuláskor az utolsó kereset arányában jóval kisebb lehet majd az első nyugdíj összege, a helyettesítési ráta. A fenntartható nyugdíjrendszerhez az kell, hogy a 2017-es, az EU 57-58 százalékos átlagánál jóval magasabb 66 százalékhoz képest valamikor a 2020-as évtized végére 50 százalék közelébe csússzon ez az érték. A társadalom további elöregedése ugyanakkor azt vetíti előre, hogy a helyettesítési rátát 2040 után 30 százalék közelébe kell csökkenteni a fenntartható nyugdíjrendszer érdekében.

Az állam nem tud eleget segíteni, mi magunk pedig vonakodunk

A fentiek alapján tovább már nem tartható az a vélekedés, hogy a társadalom 75 százaléka az államtól várja a biztos időskor anyagi hátterének a megteremtését – mert erre a jelenlegi szinten nem lesz képes. Ennek ellenére a hazai lakosság harmada  – bár háromnegyedük tisztában van azzal, hogy az államtól kapott nyugdíj aligha lesz elég a biztos öregkor biztosítására – csak az állami nyugdíjból szeretne megélni, kevesen gondolják, hogy saját maguknak is tennie kellene érte.

Az MNB lakossági vagyon összetételét vizsgáló jelentése szerint miközben a háztartások vagyona 2017 és 2020 között 38 százalékkal növekedett, addig az öngondoskodási célú vagyonelemek (az életbiztosításokban és önkéntes nyugdíjpénztárakban lévő megtakarítások csak 17 százalékkal bővültek. Ennek köszönhetően az öngondoskodási célú megtakarítások aránya a teljes vagyonon belül a vizsgált időszakban 4,4 százalékról 3,8 százalékra szorult.

Sokan azzal érvelnek, hogy nem tudnak elegendő összeget megtakarítani ilyen hosszú távra. Ennek kapcsán a money.hu szakértői arra figyelmeztetnek, hogy minden időskorra előre félretett forinttal kevesebb fog hiányozni a nyugdíjas években.

Borítókép: Getty Images

Ez is érdekelhet